2008. szeptember 25., csütörtök
2008. szeptember 24., szerda
Tisztán & szabadon
Noshát lassan ideje lesz nekivágni tanulásnak, munkának. Az elmúlt másfél hónap (hely)ismerkedés, szórakozás után végre beindult az egyetem és még valami munka is akadt.
Hétvégén akartam volna találkozni megint Csukival, de úgy néz ki az is SKIP, jönnek a beadandók, beadandók, beadandók...
Túlvagyok már egy megfázáson, sőt, egy gyomorrontáson is! Volt egy frenetikus International Food Exchange Party - végre ettem igazi sushit -, de mivel más nem lett duplaplusznemjól, valószínűleg a délben elfogyasztott harmadnapos halas tészta rakoncátlankodott.
Azért még kihasználtam az elmúlt hetet, bejártam még a legnagyobb holland városokat, erről hamarosan lesz majd sok-sok picture meg képaláírás.
De hogy ez a post se maradjon eyecandy nélkül:
A közhiedelemmel ellentétben nem lopják el a biciklidet azonnal. Pl. nem a belvárosban akár lezáratlanul is kint lehet hagyni egy kisbolt előtt. Szóval nyugodtan meg lehet mosolyogni a három vaslánccal szerencsétlenkedő turistákat. Persze a belvárosban azért már oda kell figyelni, de csak két dolog számít: egyrészt egy arra tévedt junky ne tudja egy zsebcsípőfogóval átvágni a láncodat, másrészt pedig hogy oda legyen kötve valamihez önmagán kívül a bicaj. Ez utóbbira azért van szükség, mert az itteni fiatalok között nagy poénnak számít mások járműveit a csatornába hajítani. LOL.
Állítólag a két méter víz és a csatorna feneke között még van egy méter bicikli. A fentieket épp akkor halászták ki, amikor arra jártam.
Hétvégén akartam volna találkozni megint Csukival, de úgy néz ki az is SKIP, jönnek a beadandók, beadandók, beadandók...
Túlvagyok már egy megfázáson, sőt, egy gyomorrontáson is! Volt egy frenetikus International Food Exchange Party - végre ettem igazi sushit -, de mivel más nem lett duplaplusznemjól, valószínűleg a délben elfogyasztott harmadnapos halas tészta rakoncátlankodott.
Azért még kihasználtam az elmúlt hetet, bejártam még a legnagyobb holland városokat, erről hamarosan lesz majd sok-sok picture meg képaláírás.
De hogy ez a post se maradjon eyecandy nélkül:
A közhiedelemmel ellentétben nem lopják el a biciklidet azonnal. Pl. nem a belvárosban akár lezáratlanul is kint lehet hagyni egy kisbolt előtt. Szóval nyugodtan meg lehet mosolyogni a három vaslánccal szerencsétlenkedő turistákat. Persze a belvárosban azért már oda kell figyelni, de csak két dolog számít: egyrészt egy arra tévedt junky ne tudja egy zsebcsípőfogóval átvágni a láncodat, másrészt pedig hogy oda legyen kötve valamihez önmagán kívül a bicaj. Ez utóbbira azért van szükség, mert az itteni fiatalok között nagy poénnak számít mások járműveit a csatornába hajítani. LOL.
Állítólag a két méter víz és a csatorna feneke között még van egy méter bicikli. A fentieket épp akkor halászták ki, amikor arra jártam.
2008. szeptember 12., péntek
Flashback
(megtörtént eset alapján)
Irány a vasútállomás. Van ott egy sokemeletes biciklitároló - elfelejtettem lefényképezni - hogy _nagyon_ meg kell jegyezni, hova is tette az ember a kétkerekűjét.
Amsterdam Centraal
Minden városban van egy "World Trade Center"-nek nevezett hely - itt ez az. A legjobb tájékozódási pont a környéken.
Nagyobb térképre váltás
Hol is vagyok? Leeuwardenbe érkeztem, Hollandia északi részében fekvő kilencven-ezres városba. A lakók több mint fele egyetemista, olyan Szeged feeling, bár nincs Boci Tejivó, cserébe itt (is) mindenki angolul tolja és minden harmadik ember nem bennszülött (és minden negyedik nem európai).
Talán onnan hallhattunk már felőle, hogy itt történ az Art-Eggcident.
This is ain't no photoshop. Az történt, hogy bár Split óta nem találkoztunk, összebeszélés nélkül, valahogy mindketten Hollandiában kötöttünk ki. Ha még nem találkoztatok, had mutassam be Csukás Bálintot. A ~=WFC=~ jelenlegi HQ-ja ezzel hivatalosan is Hollandiába került. xD
Csuki hospitality managementet (idegenforgalom-közgáz) tanul az itteni egyetemen.
Még berendezkedés alatt áll, de jelenleg a szülei egyik távoli ismerősénél bérel egy szobát: egy 6x éves bácsi, aki poénból megtanult még évekkel ezelőtt alapszinten magyarul. Egy tipikus angolszász-holland kertes házban lakik, ami belülről is olyan.
Zongoraművész az illető.
The true vintage.
Állatok... Első este nekiindultunk a városnak. Szép, telis-teli felfedeznivalóval. Itt voltam az első kávéboltban is, amit tudok ajánlani időtöltésre, mert nem csak túristacsalogató kiskocsma. Többemeeltes, játékokkal, billiárdasztallal, sakkal, kényelmes fotelekkel, olvasni- és fogyasztanivalóval...
Nagyobb térképre váltás
Másnap elindultunk, hogy keressünk a városon kívül egy nyugis helyet chillenolni. Aztán megláttuk a térképen, hogy igazából nem is olyan nagy az a környék, úgyhogy inkább mentünk tovább a tenger felé.
For real.
A háttérben látható zöld magaslat Hollandia legmagasabb pontjai: a gát.
Ezek őrizték.
És íme, a tenger... WTF?!?! A GoogleMapses szatellitfelvételen nagyon jól látszik, ami a mi térképünkön nem volt jelezve, hogy itt tenger nemnagyon van (általában). Télen, főleg vihar idején, át-átcsap a gáton, de egyébként a gáton túl is sok legelő, és utána is csak 1mm-es tengerszint van. No azért ezt nem hagytuk annyiban próbáltunk legalább közelebb kerülni, mentünk tovább nyugat felé.
Teamwork.
Walking on the ocean.
Azért nem kicsi utazás volt.
Rengeteg hely van ha valaki itt szeretné parkolni a hajóját.
Protip: az itteni - nem autóútra szánt - aszfalt már 25 °C-nál megolvad. Ezért mielőtt kényelembe helyezzük magunkat valahol, ha csak nem az a cél, hogy utána mindenhova odaragadjunk, előbb tegyünk valamit magunk alá.
Mission successful, let's go back.
Túlélve, itt a mese vége, legalábbis e hétvégére. Aztán Csuki volt nálam, és szerintem még lesz is pár ilyen találka.
Irány a vasútállomás. Van ott egy sokemeletes biciklitároló - elfelejtettem lefényképezni - hogy _nagyon_ meg kell jegyezni, hova is tette az ember a kétkerekűjét.
Amsterdam Centraal
Minden városban van egy "World Trade Center"-nek nevezett hely - itt ez az. A legjobb tájékozódási pont a környéken.
Nagyobb térképre váltás
Hol is vagyok? Leeuwardenbe érkeztem, Hollandia északi részében fekvő kilencven-ezres városba. A lakók több mint fele egyetemista, olyan Szeged feeling, bár nincs Boci Tejivó, cserébe itt (is) mindenki angolul tolja és minden harmadik ember nem bennszülött (és minden negyedik nem európai).
Talán onnan hallhattunk már felőle, hogy itt történ az Art-Eggcident.
This is ain't no photoshop. Az történt, hogy bár Split óta nem találkoztunk, összebeszélés nélkül, valahogy mindketten Hollandiában kötöttünk ki. Ha még nem találkoztatok, had mutassam be Csukás Bálintot. A ~=WFC=~ jelenlegi HQ-ja ezzel hivatalosan is Hollandiába került. xD
Csuki hospitality managementet (idegenforgalom-közgáz) tanul az itteni egyetemen.
Még berendezkedés alatt áll, de jelenleg a szülei egyik távoli ismerősénél bérel egy szobát: egy 6x éves bácsi, aki poénból megtanult még évekkel ezelőtt alapszinten magyarul. Egy tipikus angolszász-holland kertes házban lakik, ami belülről is olyan.
Zongoraművész az illető.
The true vintage.
Állatok... Első este nekiindultunk a városnak. Szép, telis-teli felfedeznivalóval. Itt voltam az első kávéboltban is, amit tudok ajánlani időtöltésre, mert nem csak túristacsalogató kiskocsma. Többemeeltes, játékokkal, billiárdasztallal, sakkal, kényelmes fotelekkel, olvasni- és fogyasztanivalóval...
Nagyobb térképre váltás
Másnap elindultunk, hogy keressünk a városon kívül egy nyugis helyet chillenolni. Aztán megláttuk a térképen, hogy igazából nem is olyan nagy az a környék, úgyhogy inkább mentünk tovább a tenger felé.
For real.
A háttérben látható zöld magaslat Hollandia legmagasabb pontjai: a gát.
Ezek őrizték.
És íme, a tenger... WTF?!?! A GoogleMapses szatellitfelvételen nagyon jól látszik, ami a mi térképünkön nem volt jelezve, hogy itt tenger nemnagyon van (általában). Télen, főleg vihar idején, át-átcsap a gáton, de egyébként a gáton túl is sok legelő, és utána is csak 1mm-es tengerszint van. No azért ezt nem hagytuk annyiban próbáltunk legalább közelebb kerülni, mentünk tovább nyugat felé.
Teamwork.
Walking on the ocean.
Azért nem kicsi utazás volt.
Rengeteg hely van ha valaki itt szeretné parkolni a hajóját.
Protip: az itteni - nem autóútra szánt - aszfalt már 25 °C-nál megolvad. Ezért mielőtt kényelembe helyezzük magunkat valahol, ha csak nem az a cél, hogy utána mindenhova odaragadjunk, előbb tegyünk valamit magunk alá.
Mission successful, let's go back.
Túlélve, itt a mese vége, legalábbis e hétvégére. Aztán Csuki volt nálam, és szerintem még lesz is pár ilyen találka.
2008. szeptember 8., hétfő
Kisszínes
Hamarosan újabb hét, lassan tényleg neki kell állni nem csak bulizni. xD A hétvégén nálam járt WFC Csukás Weedman Bálint, sőt a múlt hétvégén én jártam nála Leeuwardenban, de erről majd legközelebb... :P
Életemben először láttam, és jól tippeltem, ez a gránátalma:
De hogy ezek mik lehetnek... Akár bolt vagy sarki kajás, teljesen megszokott hogy nemhogy az ár, de gyakran még az sincs kiírva, hogy mit árulnak.
A héten megint többen bennrekedtek a liftben. Szerencsére én a lift emeleten lakom.
Nagyon szeretik a kávét. A legtöbb boltban van ingyenautomata (!), szürcsölgethetünk bevásárlás közben. Az egyetemen persze fizetni kell érte. Viszont apró hiába van nálad, kp-val nem működik se a kv-/csokiautomata, se a fénymásoló, chipkártyával lehet csak fizetni. Túró Rudi nincsen. :( ;( ;_;
Előre látom már, hogy kelleni fog egy poszt az építészetről...
No, de most süppedek!
Életemben először láttam, és jól tippeltem, ez a gránátalma:
De hogy ezek mik lehetnek... Akár bolt vagy sarki kajás, teljesen megszokott hogy nemhogy az ár, de gyakran még az sincs kiírva, hogy mit árulnak.
A héten megint többen bennrekedtek a liftben. Szerencsére én a lift emeleten lakom.
Nagyon szeretik a kávét. A legtöbb boltban van ingyenautomata (!), szürcsölgethetünk bevásárlás közben. Az egyetemen persze fizetni kell érte. Viszont apró hiába van nálad, kp-val nem működik se a kv-/csokiautomata, se a fénymásoló, chipkártyával lehet csak fizetni. Túró Rudi nincsen. :( ;( ;_;
Előre látom már, hogy kelleni fog egy poszt az építészetről...
No, de most süppedek!
2008. szeptember 6., szombat
The past
Elmúlt héten sikerült az egyetemet elkezdenem, de még be is iratkoztam ehhez, hétfőre már bankszámlám is lesz, és a social security numberem is már valahol a postán van úton. A bürokrácia ugyanakkora mint Magyarországon, attól eltekintve, hogy ha bármi hiányzik, be lehet vinni utólag és az sem zavarja őket, ha a macskád küldenéd helyetted egy szalvétára nyomtatott űrlappal.
Egyenlőre úgy néz ki, hogy vizsgáktól nem nagyon kell félni. Összesen négy vagy öt tanegységem lesz, de csak az egyikből kell vizsgázni, a többiből beadandók lesznek. Viszont azok folyamatosan, hétről-hétre, így csinálni lesz mit bőven, és nem elég csak a formai követelményeknek megfelelni. Ha minden jól megy, következő félévtől már semmilyen órám sem lesz, csak a diplomamunkát kell megírni, azt viszont időben, különben fizethetsz plusz tandíjat. (Témavezetőt is kell szerezni gyorsan...)
Az itteni HÖK bátran szervezni napról-napra a programokat, hogy mégse érezzük magunkat kétmillió ember között egyedül. Jártunk néhány városnézésen és a történeti múzeumban is. Mint megtudtam, azért a X X X lett Amsterdam jele, mert a tengerészeknél - akik ált. nem tudtak írni/olvasni - volt szokás, hogy a formaságok során három "X"-el jelölik Amsteradmot.
A város neve az Amstel (folyó) és dam (gát, átkelő) szavak összetételéből ered. A 13-ik század óta van forrás a hely létezéséről. Először csak gátrendszerekkel tették élhetővé (megadóztathatóvá) a környéket, majd később a tengeri kereskedelemben is egyre nagyobb szerepet játszottak.
A kezdetektől fogva saját maguk felett rendelkeztek és Amsterdam hamar a régió meghatározó városa lett. A 16-ik században önálló államot alakíthattak, ami igazából lényegi változást nem hozott. Királyuk, uralkodójuk egészen a francia megszállásig nem volt. Akkor Napóleon - mivel el volt foglalva a világ meghódításával - testvérének ajándékozta Hollandiát.
Louis eléggé alkesz és eltévedt alak volt, valahogy nem is jött ki jól se a helyiekkel, sem a nagyobbik Napóleonnal, aki végül vissza is vette a területet, de nemsokkal később maga is alulmaradt. Ezután a "House of Orange" vette át a hatalmat a 19-ik században, akik azóta is "uralkodnak". Ez nagyrészt a felső tízezernek szánt partyk megrendezéséből és formalitásokból állt az elejétől fogva. Win-Win. A királynő tiszteletére minden április végén queen's day, amikor majd az egész város így fog kinézni:
Hollandia tekintélyes nemzetközi szerepre is szert tett, mindig tudták mikor-mibe érdemes fektetni. Pl. Nem York-ot (eredeti nevén New Amsterdam) egy kis dél-amerikai gyarmatért adták el. Nem Yorkot végül az Egyesült Államok részeként elvesztette az Egyesült Királyság, a Hollandok meg évtizedekig uralták a nemzetközi cukornádpiacot a gyarmatukkal. A huszadik század közepén a minden nagyvárosban jelenlévő prostitúció és könnyű-drog kereskedelem kezelhetetlenné vált (az érintett városrészben túl sok volt a bűncselekmény, a rendőrök nem mertek odamenni). Ezt itt úgy oldották meg, hogy a tiltás (homokba a fejet) helyett a szabályozás útjára léptek (megadóztatás). A fogyasztás és kereslet persze ettől még nem változott.
Mindig is nagy szerepet töltött be a nyitottság és a szabadelvűség az itteni kultúrában. A legjobban ezt talán a közlekedés szemlélteti. Senkin sincs sisak, simán ül egy biciklin vagy motorkerékpáron két-három ember. Piroson, záróvonalon bármikor, bárhol átmehetsz, a nem megengedett manőver ismeretlen fogalom errefelé. A rendőr előtt is át lehet menni a piroson (gyalogosan vagy biciklivel)! Egészen amíg mást nem veszélyeztetsz, senkinek sem jut eszébe megállítani, hogy jól megmondja, hogyan kell közlekedni.
Napközben az utcáról is besétálhatunk megnézni egy-két képet.
A második világháború volt az egyetlen alkalom, amikor tényleges megszállás alatt állt az ország. Sajnos nem csak ez, de az utána következő kemény tél is sok emberéletet követelt. Nemcsak a város _összes_ fája, de a kihalttá vált zsidónegyed is az éh- és fagyhalállal küzdő amszterdamiak áldozatává vált ekkor.
Az ország hamar újjáépült és ma is nagy szerepet tölt be a nemzetközi életben, előszeretettel küldd a világ legelhagyatottabb pontjaira is békefenntartókat. Az itteni légkör a huszadik század második felében is sok fiatalt és ideát vonzott. Habár a teljes világbéke azóta is várat magára, ha másból nem, az itt élők mosolyából az tükröződik vissza, hogy érdemes volt, elértek valamit.
Szerettem volna ott lenni...
És a jelen. Színes, pihe-puha, gömbölyű :)
Egyenlőre úgy néz ki, hogy vizsgáktól nem nagyon kell félni. Összesen négy vagy öt tanegységem lesz, de csak az egyikből kell vizsgázni, a többiből beadandók lesznek. Viszont azok folyamatosan, hétről-hétre, így csinálni lesz mit bőven, és nem elég csak a formai követelményeknek megfelelni. Ha minden jól megy, következő félévtől már semmilyen órám sem lesz, csak a diplomamunkát kell megírni, azt viszont időben, különben fizethetsz plusz tandíjat. (Témavezetőt is kell szerezni gyorsan...)
Az itteni HÖK bátran szervezni napról-napra a programokat, hogy mégse érezzük magunkat kétmillió ember között egyedül. Jártunk néhány városnézésen és a történeti múzeumban is. Mint megtudtam, azért a X X X lett Amsterdam jele, mert a tengerészeknél - akik ált. nem tudtak írni/olvasni - volt szokás, hogy a formaságok során három "X"-el jelölik Amsteradmot.
A város neve az Amstel (folyó) és dam (gát, átkelő) szavak összetételéből ered. A 13-ik század óta van forrás a hely létezéséről. Először csak gátrendszerekkel tették élhetővé (megadóztathatóvá) a környéket, majd később a tengeri kereskedelemben is egyre nagyobb szerepet játszottak.
A kezdetektől fogva saját maguk felett rendelkeztek és Amsterdam hamar a régió meghatározó városa lett. A 16-ik században önálló államot alakíthattak, ami igazából lényegi változást nem hozott. Királyuk, uralkodójuk egészen a francia megszállásig nem volt. Akkor Napóleon - mivel el volt foglalva a világ meghódításával - testvérének ajándékozta Hollandiát.
Louis eléggé alkesz és eltévedt alak volt, valahogy nem is jött ki jól se a helyiekkel, sem a nagyobbik Napóleonnal, aki végül vissza is vette a területet, de nemsokkal később maga is alulmaradt. Ezután a "House of Orange" vette át a hatalmat a 19-ik században, akik azóta is "uralkodnak". Ez nagyrészt a felső tízezernek szánt partyk megrendezéséből és formalitásokból állt az elejétől fogva. Win-Win. A királynő tiszteletére minden április végén queen's day, amikor majd az egész város így fog kinézni:
Hollandia tekintélyes nemzetközi szerepre is szert tett, mindig tudták mikor-mibe érdemes fektetni. Pl. Nem York-ot (eredeti nevén New Amsterdam) egy kis dél-amerikai gyarmatért adták el. Nem Yorkot végül az Egyesült Államok részeként elvesztette az Egyesült Királyság, a Hollandok meg évtizedekig uralták a nemzetközi cukornádpiacot a gyarmatukkal. A huszadik század közepén a minden nagyvárosban jelenlévő prostitúció és könnyű-drog kereskedelem kezelhetetlenné vált (az érintett városrészben túl sok volt a bűncselekmény, a rendőrök nem mertek odamenni). Ezt itt úgy oldották meg, hogy a tiltás (homokba a fejet) helyett a szabályozás útjára léptek (megadóztatás). A fogyasztás és kereslet persze ettől még nem változott.
Mindig is nagy szerepet töltött be a nyitottság és a szabadelvűség az itteni kultúrában. A legjobban ezt talán a közlekedés szemlélteti. Senkin sincs sisak, simán ül egy biciklin vagy motorkerékpáron két-három ember. Piroson, záróvonalon bármikor, bárhol átmehetsz, a nem megengedett manőver ismeretlen fogalom errefelé. A rendőr előtt is át lehet menni a piroson (gyalogosan vagy biciklivel)! Egészen amíg mást nem veszélyeztetsz, senkinek sem jut eszébe megállítani, hogy jól megmondja, hogyan kell közlekedni.
Napközben az utcáról is besétálhatunk megnézni egy-két képet.
A második világháború volt az egyetlen alkalom, amikor tényleges megszállás alatt állt az ország. Sajnos nem csak ez, de az utána következő kemény tél is sok emberéletet követelt. Nemcsak a város _összes_ fája, de a kihalttá vált zsidónegyed is az éh- és fagyhalállal küzdő amszterdamiak áldozatává vált ekkor.
Az ország hamar újjáépült és ma is nagy szerepet tölt be a nemzetközi életben, előszeretettel küldd a világ legelhagyatottabb pontjaira is békefenntartókat. Az itteni légkör a huszadik század második felében is sok fiatalt és ideát vonzott. Habár a teljes világbéke azóta is várat magára, ha másból nem, az itt élők mosolyából az tükröződik vissza, hogy érdemes volt, elértek valamit.
Szerettem volna ott lenni...
És a jelen. Színes, pihe-puha, gömbölyű :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
