Elmúlt héten sikerült az egyetemet elkezdenem, de még be is iratkoztam ehhez, hétfőre már bankszámlám is lesz, és a social security numberem is már valahol a postán van úton. A bürokrácia ugyanakkora mint Magyarországon, attól eltekintve, hogy ha bármi hiányzik, be lehet vinni utólag és az sem zavarja őket, ha a macskád küldenéd helyetted egy szalvétára nyomtatott űrlappal.
Egyenlőre úgy néz ki, hogy vizsgáktól nem nagyon kell félni. Összesen négy vagy öt tanegységem lesz, de csak az egyikből kell vizsgázni, a többiből beadandók lesznek. Viszont azok folyamatosan, hétről-hétre, így csinálni lesz mit bőven, és nem elég csak a formai követelményeknek megfelelni. Ha minden jól megy, következő félévtől már semmilyen órám sem lesz, csak a diplomamunkát kell megírni, azt viszont időben, különben fizethetsz plusz tandíjat. (Témavezetőt is kell szerezni gyorsan...)
Az itteni HÖK bátran szervezni napról-napra a programokat, hogy mégse érezzük magunkat kétmillió ember között egyedül. Jártunk néhány városnézésen és a történeti múzeumban is. Mint megtudtam, azért a X X X lett Amsterdam jele, mert a tengerészeknél - akik ált. nem tudtak írni/olvasni - volt szokás, hogy a formaságok során három "X"-el jelölik Amsteradmot.
A város neve az Amstel (folyó) és dam (gát, átkelő) szavak összetételéből ered. A 13-ik század óta van forrás a hely létezéséről. Először csak gátrendszerekkel tették élhetővé (megadóztathatóvá) a környéket, majd később a tengeri kereskedelemben is egyre nagyobb szerepet játszottak.
A kezdetektől fogva saját maguk felett rendelkeztek és Amsterdam hamar a régió meghatározó városa lett. A 16-ik században önálló államot alakíthattak, ami igazából lényegi változást nem hozott. Királyuk, uralkodójuk egészen a francia megszállásig nem volt. Akkor Napóleon - mivel el volt foglalva a világ meghódításával - testvérének ajándékozta Hollandiát.
Louis eléggé alkesz és eltévedt alak volt, valahogy nem is jött ki jól se a helyiekkel, sem a nagyobbik Napóleonnal, aki végül vissza is vette a területet, de nemsokkal később maga is alulmaradt. Ezután a "House of Orange" vette át a hatalmat a 19-ik században, akik azóta is "uralkodnak". Ez nagyrészt a felső tízezernek szánt partyk megrendezéséből és formalitásokból állt az elejétől fogva. Win-Win. A királynő tiszteletére minden április végén queen's day, amikor majd az egész város így fog kinézni:
Hollandia tekintélyes nemzetközi szerepre is szert tett, mindig tudták mikor-mibe érdemes fektetni. Pl. Nem York-ot (eredeti nevén New Amsterdam) egy kis dél-amerikai gyarmatért adták el. Nem Yorkot végül az Egyesült Államok részeként elvesztette az Egyesült Királyság, a Hollandok meg évtizedekig uralták a nemzetközi cukornádpiacot a gyarmatukkal. A huszadik század közepén a minden nagyvárosban jelenlévő prostitúció és könnyű-drog kereskedelem kezelhetetlenné vált (az érintett városrészben túl sok volt a bűncselekmény, a rendőrök nem mertek odamenni). Ezt itt úgy oldották meg, hogy a tiltás (homokba a fejet) helyett a szabályozás útjára léptek (megadóztatás). A fogyasztás és kereslet persze ettől még nem változott.
Mindig is nagy szerepet töltött be a nyitottság és a szabadelvűség az itteni kultúrában. A legjobban ezt talán a közlekedés szemlélteti. Senkin sincs sisak, simán ül egy biciklin vagy motorkerékpáron két-három ember. Piroson, záróvonalon bármikor, bárhol átmehetsz, a nem megengedett manőver ismeretlen fogalom errefelé. A rendőr előtt is át lehet menni a piroson (gyalogosan vagy biciklivel)! Egészen amíg mást nem veszélyeztetsz, senkinek sem jut eszébe megállítani, hogy jól megmondja, hogyan kell közlekedni.
Napközben az utcáról is besétálhatunk megnézni egy-két képet.
A második világháború volt az egyetlen alkalom, amikor tényleges megszállás alatt állt az ország. Sajnos nem csak ez, de az utána következő kemény tél is sok emberéletet követelt. Nemcsak a város _összes_ fája, de a kihalttá vált zsidónegyed is az éh- és fagyhalállal küzdő amszterdamiak áldozatává vált ekkor.
Az ország hamar újjáépült és ma is nagy szerepet tölt be a nemzetközi életben, előszeretettel küldd a világ legelhagyatottabb pontjaira is békefenntartókat. Az itteni légkör a huszadik század második felében is sok fiatalt és ideát vonzott. Habár a teljes világbéke azóta is várat magára, ha másból nem, az itt élők mosolyából az tükröződik vissza, hogy érdemes volt, elértek valamit.
Szerettem volna ott lenni...
És a jelen. Színes, pihe-puha, gömbölyű :)
Egyenlőre úgy néz ki, hogy vizsgáktól nem nagyon kell félni. Összesen négy vagy öt tanegységem lesz, de csak az egyikből kell vizsgázni, a többiből beadandók lesznek. Viszont azok folyamatosan, hétről-hétre, így csinálni lesz mit bőven, és nem elég csak a formai követelményeknek megfelelni. Ha minden jól megy, következő félévtől már semmilyen órám sem lesz, csak a diplomamunkát kell megírni, azt viszont időben, különben fizethetsz plusz tandíjat. (Témavezetőt is kell szerezni gyorsan...)
Az itteni HÖK bátran szervezni napról-napra a programokat, hogy mégse érezzük magunkat kétmillió ember között egyedül. Jártunk néhány városnézésen és a történeti múzeumban is. Mint megtudtam, azért a X X X lett Amsterdam jele, mert a tengerészeknél - akik ált. nem tudtak írni/olvasni - volt szokás, hogy a formaságok során három "X"-el jelölik Amsteradmot.
A város neve az Amstel (folyó) és dam (gát, átkelő) szavak összetételéből ered. A 13-ik század óta van forrás a hely létezéséről. Először csak gátrendszerekkel tették élhetővé (megadóztathatóvá) a környéket, majd később a tengeri kereskedelemben is egyre nagyobb szerepet játszottak.
A kezdetektől fogva saját maguk felett rendelkeztek és Amsterdam hamar a régió meghatározó városa lett. A 16-ik században önálló államot alakíthattak, ami igazából lényegi változást nem hozott. Királyuk, uralkodójuk egészen a francia megszállásig nem volt. Akkor Napóleon - mivel el volt foglalva a világ meghódításával - testvérének ajándékozta Hollandiát.
Louis eléggé alkesz és eltévedt alak volt, valahogy nem is jött ki jól se a helyiekkel, sem a nagyobbik Napóleonnal, aki végül vissza is vette a területet, de nemsokkal később maga is alulmaradt. Ezután a "House of Orange" vette át a hatalmat a 19-ik században, akik azóta is "uralkodnak". Ez nagyrészt a felső tízezernek szánt partyk megrendezéséből és formalitásokból állt az elejétől fogva. Win-Win. A királynő tiszteletére minden április végén queen's day, amikor majd az egész város így fog kinézni:
Hollandia tekintélyes nemzetközi szerepre is szert tett, mindig tudták mikor-mibe érdemes fektetni. Pl. Nem York-ot (eredeti nevén New Amsterdam) egy kis dél-amerikai gyarmatért adták el. Nem Yorkot végül az Egyesült Államok részeként elvesztette az Egyesült Királyság, a Hollandok meg évtizedekig uralták a nemzetközi cukornádpiacot a gyarmatukkal. A huszadik század közepén a minden nagyvárosban jelenlévő prostitúció és könnyű-drog kereskedelem kezelhetetlenné vált (az érintett városrészben túl sok volt a bűncselekmény, a rendőrök nem mertek odamenni). Ezt itt úgy oldották meg, hogy a tiltás (homokba a fejet) helyett a szabályozás útjára léptek (megadóztatás). A fogyasztás és kereslet persze ettől még nem változott.
Mindig is nagy szerepet töltött be a nyitottság és a szabadelvűség az itteni kultúrában. A legjobban ezt talán a közlekedés szemlélteti. Senkin sincs sisak, simán ül egy biciklin vagy motorkerékpáron két-három ember. Piroson, záróvonalon bármikor, bárhol átmehetsz, a nem megengedett manőver ismeretlen fogalom errefelé. A rendőr előtt is át lehet menni a piroson (gyalogosan vagy biciklivel)! Egészen amíg mást nem veszélyeztetsz, senkinek sem jut eszébe megállítani, hogy jól megmondja, hogyan kell közlekedni.
Napközben az utcáról is besétálhatunk megnézni egy-két képet.
A második világháború volt az egyetlen alkalom, amikor tényleges megszállás alatt állt az ország. Sajnos nem csak ez, de az utána következő kemény tél is sok emberéletet követelt. Nemcsak a város _összes_ fája, de a kihalttá vált zsidónegyed is az éh- és fagyhalállal küzdő amszterdamiak áldozatává vált ekkor.
Az ország hamar újjáépült és ma is nagy szerepet tölt be a nemzetközi életben, előszeretettel küldd a világ legelhagyatottabb pontjaira is békefenntartókat. Az itteni légkör a huszadik század második felében is sok fiatalt és ideát vonzott. Habár a teljes világbéke azóta is várat magára, ha másból nem, az itt élők mosolyából az tükröződik vissza, hogy érdemes volt, elértek valamit.
Szerettem volna ott lenni...
És a jelen. Színes, pihe-puha, gömbölyű :)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése